Helguss.
Ahogy fekszem a kádban habokba burkolózva, mindig eszembe jut, hogy miért szeret annyira. Porszem vagyok a világban. Egy senki, de mégis vagyok és ez már magában nagy szó. Célja van velem. Velem, egy egyszerű lánnyal, aki soha nem mert nagyot álmodni, és soha nem alkotott nagyot.
Ahogy telnek a hónapok, egyre többet ad. Én pedig csodálkozom. Néha felteszem magamnak a kérdést: miért? És rá kell jönnöm csupán azért, mert létezem.
Megrettentem attól, ahogy az a sokatmondó szempár némasággal párosult.
És igen……félek tőled.
Félek attól, hogy kicsi vagyok hozzád fizikailag és szellemileg is. Félek a csalódástól, félek az álmoktól, félek egy újabb találkozástól. Félek a tekintetedtől, a hangodtól és mindentől, ami csak tőled jön.
Ez a félelem maga a békesség, a nyugalom, a boldogság, a kíváncsiság és az életem innen induló fejezetének a címe.
Ha ezt érzem, akkor tudom, hogy közel vagy!
“Minden éjjel úgy aludtam el, hogy apám keze nyugodott a hátamon. Na, ilyenek az apák.”
Who I Am?
Mikor nem tudom, hogy fenn vagy lenn, éppen kint vagy bent állok. Mikor nem tudom, hogy okos vagy tudatlan vagyok, értékes vagy talán csak egy senki. Mikor nem találom az értéket magamban. Mikor azt érzem, hogy senkihez nem vagyok méltó. Mikor már teljesen összekavarodott bennem minden valós kép! Ekkor mellémállsz és győztesként emeled fel kezeim.
“Örök időtől fogva barátok vagyunk… Persze bennem élnek az első, meghitt emlékek rólad, de olyan természetességgel léptél be az életembe, mintha már előtte is mindig ismertük volna egymást. Legelső emlékeimben már ott vagy, mint ahogy azóta is minden szép emlékemben.”
Linda Macfarlane
Mióta megismertelek rájöttem, hogy egész életemben rád vártam. Veled minden kerek.
Most egymás kezét fogva a szakadék peremén sétálunk. Együtt.
Ne engedd el a kezem, mert különben ismét megbotlok és a mélybe zuhanok. De lassan vége az útnak……….
Az utolsó időkben se hagyj egyedül! Kérlek!
Nélküled nem megy!
I. DE-AOK
II. ELTE-TTK
III. SE-ETK
IV. DE-TTK
Semmi más nem múlik rajta csak a jövőm! A jövőm pedig egyvalaki kezében van!
Félek kijelenteni, hogy hiszek, mert ezzel a kijelentéssel elbízom magam. De ez az érzés egyszerűen több annál, hogy csupán reménykedek. Az a bizonyos hang ott legbelül rendületlenül ezt kiabálja: Ne félj!
De itt van ez a fránya ész, ami mindig közbeszól a hitetlen és pesszimista érveivel.
A bensőm és az eszem viaskodik, de legyőzte őket a szellemem, így együtt várjuk Isten válaszát.
‘Nevetnem kell rajtatok, karrierista nőkön. Úgy csináltok, mintha az abortusz a fogamzásgátlás egyik módja lenne. Kitépik belőled a babát. Egy porszívóval. Egy rohadt porszívóval. És mi a hatása? Ha akarod, megmondom: egy életre tönkretesz.’
Még a legzordabb időben is vannak szép pillanatok és rájössz, hogy ezekért érdemes élned!
Egyet tudnod kell: valaki mindig vár rád!
Mikor egyedül vagy, mikor épp nincs kihez szólnod, mikor azt hiszed, hogy senki sem segíthet tudd, hogy mindig vár rád valaki! Vár rád a sötét sikátor végén, mikor sietve futsz haza a munkából, mikor egy átmulatott éjszaka után vánszorogsz haza.
Mikor lelépsz a vonatról, valaki ott vár a peron végén, de te nem látod arcát a tömegtől. Van valaki, aki mindig gondol rád, légy akármilyen távol. Valaki mindig figyel és várja, hogy észrevedd, de mikor nem számítasz rá eléd áll és neveden szólít!
Soha nem vagy egyedül!
Tarts nyitva a szemed!
“Az országot néha jobban megvédi az imádság, mint a fegyverek.”
Gárdonyi Géza
